Google+ Followers

2015. május 26., kedd

Georgi Dzsagorov: Anyámnak


Tündökletedet éj, szemembe zárom.
Komor hegyeknek táborára leltem.
Távolba kékült szirt az én irányom,
kovácsolt ég meg bérc deleje bennem.

És húz a völgy. Szalmával födve házak,
vetések közt szekérnek szallag-útja,
És két folyó fehérel kitárulva:
örökké váró karjai anyámnak.


/Ford.: Nagy László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5