Tündökletedet éj, szemembe zárom.
Komor hegyeknek táborára leltem.
Távolba kékült szirt az én irányom,
kovácsolt ég meg bérc deleje bennem.
És húz a völgy. Szalmával födve
házak,
vetések közt szekérnek szallag-útja,
És két folyó fehérel kitárulva:
örökké váró karjai anyámnak.
/Ford.: Nagy László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése