Szemem redőnyét
Az ablak redőnyét
Leengedem, s úgy hívom sok holt
álmom,
Mint süppedő, fehér halálos ágyon
Holt gyermekét az édesanyja,
Az édesanyja.
Most csendbe roskad
Halálos csendbe roskad
A perzselő nagy dombokon az élet.
S én szobámban most vacogva félek
S az árnyakat vigyázom,
Csend, csend, vigyázom.
Sápadt a függöny
Sápadtan lóg a függöny
Az ablaknyílás vér-fényt vet reája
S a két szín bús halál-harmóniája
Rámvigyorog és kuncog.
Szemembe kuncog.
Miért az élet?...
Halálba hajló élet?...
Az élet álom s eljövendő halálom
Ilyenkor, álmos nyári délutánon
Nevetve ölelkeznek,
Jaj, ölelkeznek!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése