Google+ Followers

2015. május 29., péntek

Csuka Zoltán: Nyár-délután a szobában



Szemem redőnyét
Az ablak redőnyét
Leengedem, s úgy hívom sok holt álmom,
Mint süppedő, fehér halálos ágyon
Holt gyermekét az édesanyja,
Az édesanyja.

Most csendbe roskad
Halálos csendbe roskad
A perzselő nagy dombokon az élet.
S én szobámban most vacogva félek
S az árnyakat vigyázom,
Csend, csend, vigyázom.

Sápadt a függöny
Sápadtan lóg a függöny
Az ablaknyílás vér-fényt vet reája
S a két szín bús halál-harmóniája
Rámvigyorog és kuncog.
Szemembe kuncog.

Miért az élet?...
Halálba hajló élet?...
Az élet álom s eljövendő halálom
Ilyenkor, álmos nyári délutánon
Nevetve ölelkeznek,
Jaj, ölelkeznek!...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5