Áldás néked!
Nap!
Aki feltépted a sötétbe csuklott
horizontokat
és sugaraid feldárdázták az éjszaka
tespedését!
Téged hozsannáznak a lándzsás-hegyű
füvek,
a te színeidet üti vissza a selyemtestű
rét,
a jegenyék meggörbítik előtted dacos
derekukat,
az utak diadalmasan eléd futnak,
a házak színes tetőkkel süvegelnek,
s üvegszemükből köszöntésük
visszalengetik fényeid,
a lomha hegyek felpipiskednek hozzád,
s a fehér felhők szédülten
tántorognak előtted!
Áldás neked, aki indulsz!
Hozsanna!
Nap!
Téged dicsérlek
én!
akiben marcangoló nyugtalanságok
lázadoznak,
s akinek lávás vérét égőbbre csiholod
ragyogásoddal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése