Google+ Followers

2015. május 29., péntek

Ivan Goll: Tavasz


A rét farsangol s itt állok vigasztalan
fakó kalap fejemben és fejem
régi világfájdalommal teli

Ma reggel az akácfa, mint a bomba
széjjelrobbant ezer fehér virágba
s a szántókon pipacs-fáklyásmenet

Illat csepeg kamasz gliciniákból
a déli rózsák tágra tárják keblüket
a szomjas méhrajoknak

Víz ömlik, sziklák közt állat kiált
Az Isten nyitva tartja a teremtést
nyolctól nyolcig naponta

És csábít, szenved, megadja magát
minden csak én élet s halál tudója
félek már most örömtelen ősztől


/Ford.: Csorba Győző/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5