Kilencvenkét évet élt nagyanyám,
A szomorúságot mind ő hagyta rám.
Olvasott, merengett, kis dalt zümmögött,
Fő-utcára nyíló ablakuk mögött.
Rácsos volt az ablak, virággal tele,
Előtte telt, múlt az utca élete.
De csak bánat járkált, ahol ő lakott,
Uram, adj néki fönn egy jobb ablakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése