Google+ Followers

2015. május 16., szombat

Fjodor Tyutcsev: Nyári est


A nap izzó gömbjét fejéről
a föld legördítette már
s az est békés tüze az égről
mindjobban a tengerbe szállt.

Jött a csillagok szikra-ezre,
és a köröttük mindenütt
növő éjt magasba emelte
nedvesen csillogó szemük.

A mennyei patakok útja
fönt s lent teltebben csobog
és a hőségtől szabadulva
a szív könnyültebben dobog,

mert édes borzongás futott a
Természeten át - mintha víg
forrásvíz érintette volna
forró és fáradt lábait.


/Ford.: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5