Csöndes éjben megyek tova,
s előoson a hold, hogy a
felhőburokból kitekintsen,
a völgy ölén korán
ébred a csalogány,
majd újra szürke s néma minden.
Ó, csodálatos éji dal:
folyó zúgása, messzi zaj
ér borzongó fekete fákhoz -
zavarod ép eszem
s oly kusza énekem,
mint aki álmában kiáltoz.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése