2015. május 16., szombat

Joseph von Eichendorff: Idegenben


Erdei patakocska
moraját hallgatom.
Fák lombja zúg susogva,
hol vagyok, nem tudom.

Csak fülemüle-ének
szól, teljes a magány,
talán arról mesélnek,
mily szép volt hajdanán.

Holdfény csilláma röppen,
s mintha látnám magam
lenn a kastélyt a völgyben,
pedig mily messze van!

Mintha várna a kertben
a piros és fehér
rózsák között szerelmem,
pedig már rég nem él.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5