Google+ Followers

2015. május 16., szombat

Joseph von Eichendorff: Vágyódás


Fenn csillagok fénye aranylott,
kinéztem az ablakon,
s a postakürt szava hangzott
a távoli tájakon.
A szívem lángra lobbant:
ó, ki utazna velem
- gondoltam el titokban -
e pompás nyári éjjelen.

Két ifju legény közelgett
ott a hegy oldalán,
daluk fölverte a csendet.
Miről is szólt? Talán
száz szédítő meredekről,
hol a lomb zúg szüntelen,
s hol a forrásvíz sebesen dől
le az erdei éjjelen.

S szólt szobrokról is az ének,
s kertekről, hol busa fák
lombján átsejlik a kőzet,
s holdfényes paloták
ablakáról, ahol olykor
lánynép fülel éberen,
s alvó kutak vize mormol
a pompás nyári éjjelen.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5