Google+ Followers

2015. május 13., szerda

Földeák János: Védőbeszéd


Óvlak a buktató kövektől: védlek a sugató szelektől:
előtted nyomokat tapodok a sárban.
A világban nincsen szelídség, hogy a jót különbnek
tekintsék:
e törvényt tanultam, míg egyedül jártam…
Vigyázlak legelső veszélytől, hogy szeress és bízva
tekints föl:
melletted élek és magamnak nevezlek.
Ösztönök s szokások nyomára így mutat életünk szabálya,
hogy szövetségünket nevezhesd egésznek!

Határok változnak köröttünk, levegőt pásztáznak
fölöttünk!
Akinek java van: szorong és kiáltoz…
Szobánkat hűti a szegénység, szívünket fűti a reménység –
e csekély kapcsolat nem fűz a világhoz:
vigyázlak s magamra vigyázok, mert szenvedsz, ha én is
hibázok,
e forgó földgömbön értékem csak te vagy!
Örömöm, bánatom megosztod: bátorítsz rosszban, mert
tudod, hogy
csillogó szemedet nevezem napomnak.

Csak érted harcolok szerszámmal és minden növekvő
évszámmal
betölt a rend, a biztató bizonyság,
hogy romlandó tárgyak helyett még csak te maradsz meg,
mint egészség:
kevesebb a remény, ha ezt tagadják.
Áldlak is tiszta szavakkal, hogy asszonyi erőd vigasztal
és piros bizalmak áradnak belőle:
övez majd utódok hálája s hűséged utódok számára
így lesz majd tanitás, példa a jövőre.

Csak a gyáva vinnyog veszélyben, a bátor ellenáll merészen
és akkor is tervel, ha háza recseg már…
Mert ingó holmiját zúzzák szét s romjait hiába szórják szét
több marad mégis az irigyelt vagyonnál.
Így élek, párral a viharban s ha reng is a föld ma alattam
és ha minden egészből durván levésnek
egy részt, akkor is, de kiáltva hirdetem az üszkös világba:

a mi szövetségünk megmarad egésznek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5