Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel
édes,
a nyári nap halódó fénye sárga.
A széthasadt ködből még tiszta kék
les:
madár ha száll, akár mesékben
szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll ma.
Amott a puszta dombon egy kereszt ül:
rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül:
a földműves pihenni tér be épen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsúptetőn s az árokszélen.
Most csillag fészkel már az álmos
pillán:
hűvös szobákban csöndes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya
lankadt.
És zúg a nád: kísértet hangja sír
rám,
csupasz fűzekről hallom, hull a
harmat.
/Ford.: Radnóti Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése