Google+ Followers

2015. május 6., szerda

Hajnal Anna: Mintha Te hívnál


Könnyü néha és jó hozzád menekülni, Uram,
gyermeki könny fürdeti szeliddé konok szivem,
érzem, tiéd vagyok.

Még ami fáj sem fáj, könnyes szememben öröm.
Torkom s aléló szivem, fennen és némán kiáltják
boldog-bizakodva neved.

Ámde az óra rövid s hüs fuvalom száll szivemre,
a felhők gyöngéd tüze kialszik mind távolabb,
hűsebb, magasabb lesz az ég.

Milyen messze is vagy te, hogy hihettem közeled?
mért hittem, hogy annyi alkonyi sirás közt
hallgatod repeső énekem?

Hallgatnék már, de még mindig fel-feltör vágyó énekem -
torkomban fáradt könnyek - hív-hív a sötét messzeség
mintha Te hívnál!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5