Horgonyon ül a vitorlás a vizen.
Állnak a kékes csopaki hegyek
üvegszín cethal-testei szelíden,
s ott áll nyújtózó macskahátú ívben
az apátsági hegy a víz felett.
Alatta, mint a nyílhegy más fele,
tótágast domborul árnyéka zölden.
Kissé olajosabb, lágyabb a zöld lenn:
a bársony szőlők, a kis ház s vele
a jegenyék is tótágast állanak.
A felhők tollfoszlányok, kóc
chimérák,
bodros barik, sasorrú indián…
Tükörképein a víz cölin egén át
zöldesfehéren, rózsaszín-lilán
ki tudja, hova szállanak?
Az ég színe fenn: azúr testtelenség –
a zárt, de végtelen Minden színe.
A víz színe: a balsorsot, szerencsét
rejtő, felejtő, tétova, gyenge,
lenge,
a mindent hangulatokba szövő,
olajszín fodrú, a messze végtelenbe
figyelő, sóvárgó lélek színe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése