Google+ Followers

2015. május 22., péntek

Jánosy István: Festmény


Horgonyon ül a vitorlás a vizen.
Állnak a kékes csopaki hegyek
üvegszín cethal-testei szelíden,
s ott áll nyújtózó macskahátú ívben
az apátsági hegy a víz felett.

Alatta, mint a nyílhegy más fele,
tótágast domborul árnyéka zölden.
Kissé olajosabb, lágyabb a zöld lenn:
a bársony szőlők, a kis ház s vele
a jegenyék is tótágast állanak.

A felhők tollfoszlányok, kóc chimérák,
bodros barik, sasorrú indián…
Tükörképein a víz cölin egén át
zöldesfehéren, rózsaszín-lilán
ki tudja, hova szállanak?

Az ég színe fenn: azúr testtelenség –
a zárt, de végtelen Minden színe.
A víz színe: a balsorsot, szerencsét
rejtő, felejtő, tétova, gyenge, lenge,
a mindent hangulatokba szövő,
olajszín fodrú, a messze végtelenbe

figyelő, sóvárgó lélek színe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5