Előttünk állnak jövőnk
napjai,
meggyújtott, kis
gyertyák sora -
aranyló, meleg, élő
kicsi gyertyák.
Elmúlt napok mögöttünk
elmaradva,
leégett gyertyák szomorú
vonala,
a legközelebbiek még
füstölögnek,
hideg gyertyák,
megolvadt, görbe gyertyák.
Rájuk nem akarok nézni:
elcsüggeszt ez a kép,
és elcsüggeszt, ha
fellobbanásukra gondolok.
Előre, kigyúlt
gyertyáimra nézek.
S nem fordulok vissza,
borzadva látni,
milyen gyorsan
hosszabbodik e sötét sor,
milyen gyorsan
sokasodnak a gyertyacsonkok.
/Ford.: Vas István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése