A dal, mely ott zokog
az utca szegletén,
legendád zengi el,
s a kínt, mely csak az
enyém.
És ősi a legenda,
liliom voltál, mondja,
de még ősibb a kín,
egyre a régi gyászt
szorongja.
És szerettelek, mondja,
mint habot, felleget,
mint párát, mint
virágot,
légi lehelletet.
És szerettelek, mondja,
s a kínt, mely csak
enyém,
a dal kínom zokogja
az utca szegletén.
/Ford.: Devecseri Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése