Google+ Followers

2015. május 1., péntek

Maria Konopnicka: Honvágy


Minek nekem messze tájak?
Tenger utján merre járjak?
Ott virult ki egész szívem,
hol a régi udvar híven
vissza-visszavár...

Minek nekem messzi gyönyör,
ha bánat öl, emlék gyötör?
Ha bús szívem otthon maradt,
s a vágy alatt majd meghasad,
bármi messze jár...

Járnék földön, járnék vizen, -
mindenhová hazám üzen:
honvágy emészti lelkemet,
felejtenem már nem lehet...
Méhkasom vár rég.

Bámul szemem, de hidegen.
Mit ér a táj, ha idegen?
Kék ég, mély tó, tündérsziget -
de otthon vár csöndes liget
s illatpárás rét.

Csupa-márvány házban járván,
eszembe jut a szivárvány,
mely ott vár rám egy part fölött,
hol kékes köd, mély mart között
gyors patak suhan.

Pálma rezzen, ám fülemben
kis pacsirták szárnya rebben...
Nem vágyódom fényözönbe,
csak dudolgatok tünődve:
merre és hogyan...?


/Ford.: Radó György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5