Google+ Followers

2015. május 1., péntek

Maria Konopnicka: Nem, míg élek...


Nem, míg élek, nem feledlek,
rétjeim s ti ringó berkek,
erdeim, zúgó nagy erdők,
csermelyek, csacsogva csörgők.

Fut, fut az út, ködbe veszve -
hol maradt egy hajlék messze?
almáskertjeink s a holdas
hegytetők hol bóbiskolnak?

Hol a hajnal-harmatozta
csöpp ösvény? most ki tapossa?
Szemem fürkészné a tájat,
s keserű harmatba lábad.

Fut, fut az út, ködbe veszve -
jaj, folyó sem tér  hegyre,
út sem akad idegenben,
hogy hazasegítsen engem.


/Ford.: Csanádi Imre/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5