Csillagok csodái,
fények, égi fények...
Jaj, szegény paraszt, ne
hidd, hogy neked égnek!
Az a fényes ott, mely
az erdő felett kél,
egy rengetegből, -
de ura a kastély!
Lentebb, az a másik,
az is csak egy úré,
tó fölött aranylik -
a plébánosunké!
A harmadik, oldalt,
ezüst száll belőle,
fény, ezüst guzsalyról, -
az a kántor őre!
Mintha hajnalodnék,
a menny velük oly dús!
Csak rád nem süt egy se,
te paraszt, te koldus!
Mondják: tündökölni
és őrködni minden
csillagot egyenlőn
gyújtott meg az isten.
Se paraszt, se úr nem
volt valaha, régen,
de mindenkinek volt
csillaga az égen.
A csillag, az úri,
díszlik tündökölve,
a paraszté, mint a
könny, lehullt a földbe!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése