Google+ Followers

2015. május 22., péntek

Mozambiki népmese: A róka és az oroszlán



Egyszer a róka nagy zsákmányt ejtett, elfogott egy kecskét. Boldogan letelepedett, hogy fölfalja. Ekkor elébe toppant az oroszlán.

"Jobb, ha meghívom lakomára - okoskodott magában a róka -, akkor máskor majd ő vendégel meg engem."

És szívélyesen hellyel kínálta a váratlan vendéget, hogy megossza vele a vacsoráját. El is fogadta a meghívást az éhes oroszlán, csakhogy amint nekilátott az evésnek, mérgesen rámordult a rókára:

- Takarodj innen, mert téged is fölfallak!

Látta a róka, hogy bizony ennek fele sem tréfa, hát engedelmesen fölállt és eloldalgott. De csak nem hagyta ennyiben a dolgot. Egyre azon törte a fejét, hogy hogyan állhatna bosszút a szemtelen oroszlánon.

Nagy sietve a folyópartra szaladt, összegyűjtötte az apró, üres csigaházakat, fölfűzte egy indára, és futott vissza oda, ahol az oroszlánt hagyta.

Az oroszlán teletömte a hasát, aztán mint aki jól végezte a dolgát, lustán elterült a fűben, és hamar elnyomta az álom. Erre várt csak a róka. Elősettenkedett, a csigaláncot rákötötte az oroszlán farkára, és uzsgyi, nyakába szedte a lábát.

Fölébredt az oroszlán. Nagyot nyújtózott, és szép ráérősen elindult az erdőbe. Hallja ám, hogy valami igen csörög a háta mögött. Megszaporázta hát lépteit. De még ilyet! A csörgés is egyre hangosabb! A végén futásnak eredt, futott, futott, majd kiszaladt a világból, de bizony a csörgés nem hagyott alább.

Amerre száguldott, mindenki kacagta. Bizony keserűen megfizetett kapzsisága miatt. Mert talán még mindig fut, hacsak el nem vesztette azóta a csörgőjét...

/Ford.: Dornbach Mária/
/Forrás: A titokmondó fa/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5