Sárközi György: Higgy a csodában!

Mikor szélvész veri el a megfülledt meleget

S a világra hirtelen rámordulnak az egek,

A riadt fák füld alá dugnák cifra ágaik

S már pergő jég öldösi a fáknak virágait,

Higgy a csodában!

Mikor tikkasztó éjszaka fú csöndet a falura,

A szérün asztagban áll és álmodik a búza,

S álmában a láng piros kisértetként föllobog,

Döng a harang s locsogó hordóval szekér robog,

Higgy a csodában!

Mikor megzajdul a föld, repedeznek a falak

És a padlót ingani érzed lábaid alatt,

Halálravált asszonyod fut az alvó gyermekért

S emberhangon sír lovad, mert fél és nem tudja mért,

Higgy a csodában!

Mikor baljós üstökös gyúl az égen s ránkmutat,

A küzdők kettétörik s eldobják kardjukat,

Ürgelyukba súgja a költő utolsó dalát

És nyögi a régi nép új urak diadalát,

Higgy a csodában!