Google+ Followers

2015. május 22., péntek

Török Sophie: Asszony a karosszékben


Valamit még kellene tenni az életemmel, még
nem volna szabad megnyugodni, s ülni
tétlenül a napban – mint elkészült kancsó
az ötvös asztalán: végérvényesen és
menthetetlenül befejezett! Ó, Istenem, még
van bennem nyugtalanság, mely fulladozva
keres utat – és vágy, mely nem ült még soha
a Teljesedés asztalánál!
Még szűz dolgok rejteznek ezen a sejtelmes
erjedt délutánon: a vibráló sűrű
fényben, terhes búzaföldek s remegve érő
szőlők között: - kik íme mind kéjes
alázatban teljesítnek valami titkos
égi parancsot. Ó, asszony, a karosszékben!
Itt ülök tétlenül, kimaradva az Élet
gyönyörű izgalmas játékaiból. De nyugodt
bőröm alatt indulatok remegnek, sistergő
indulatok! s helyüket keresik tolakodva, mint
tétlen figura keresi kirendelt helyét a kockás
sakktáblán. – Hiszen mindennek meg kell
érni! minden vágy teljesülésért eseng! Céltalan
semmi se lesz és Isten! törhetsz-e éretlen magvat
a Sarló alatt? És én még
anya se voltam! Erre lett minden:
nagy dolgok kicsiny életemben – tavasz!
szépség! szerelem! óh Isten! Istenem!
mit vétettem én? hogy minden
nyüzsgő életek között e néma
bölcs mennybolt alatt a borzas
kotlót irigylem! Betelt
élete kéjes nyugalmát: amint
meleg szárnyai alá
rejtegeti tengernyi csibéjét.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5