Se nem ittunk, se nem ettünk -
nagy hóembert építettünk.
Vizes hó tapad a kézbe,
télutói hó,
de a hóember-építésre
épp ilyen való.
Bizony ki is melegedtünk -
hol a február?
Mintha az égen felettünk
tavasz sütne már.
Ránk mosolyog szép fehéren
a hóemberünk,
vastag fehér ködmönében
ácsorog velünk.
Rövid a nap, már sötétül,
beesteledik.
Minden gyerek hazakészül -
maradna pedig.
Egyik pöttöm kispajtásom
topog a havon:
- Én a hóembert sajnálom!
Én itt nem hagyom!
Felkel a hold nemsokára,
villamos se jár,
s a hóember, szegény árva,
maga álldogál!
Főtt a fejünk, míg egy társam
ezt találta ki:
- Építsünk hát hamarjában
cimborát neki!
Se nem ittunk, se nem ettünk
új hóembert építettünk.
Felkel a hold nemsokára,
villamos se jár.
Van a hóembernek párja,
hát nem árva már.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése