2015. június 19., péntek

Antanas Strazdas: A varjú


Sötét szárnyát kiterjesztve,
Száll a varjú faluszerte,
Aztán megült, hallgassátok,
A palánkról miket károg:

"Hogy a világ nekinyeklett,
S emberfiak élni kezdtek,
Egymással megegyezkedtek.

Ám ezt hamar elfeledték,
Hívságuk magukra vették.

Míveltek sok pogányságot,
Így emelkedtek bálványok,
Népek fölé uraságok.

Jaj, szerencsétlen emberek,
Nyomorult rabok lettetek.

Ezé a föld - amaz túrja,
Ez arat - azé a búza,
Gürcöltök pöfeteg úrra.

Tietek: fekete morzsa,
Keserű kín tűrni-sorja...

Uraknak száz vigassága!
Bort vedelnek, kártya járja,
Hemperednek nyoszolyákra.

Dísztálakból lakomáznak,
Puhány módra mulatoznak.

Mások munkájából élnek,
S ha csak közeledbe érnek,
Vámpírként szívják a véred.

Nincs, ki értük jó szót szólna,
Pap se, aki jót papolna.

Bár a testük, mint tietek,
S lelkük sem épületesebb,
Mégis nyúznak benneteket.

De már nincs messze az óra
- S én vagyok a hírhozója -:

Kovácsolódnak a vasak,
Elérkezik, el az a nap:
Urakból írmag se marad."


/Ford: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5