Google+ Followers

2015. június 19., péntek

Antanas Baranauskas: Gyenge szívem


Gyenge szívem mitől remeg,
mi kínozza, bántja,
szemlélvén e zöld kerteket
s e folyócskát látva?

Netalán a folyó vize
sós könnyekkel árad?
Tán sóhajok forró szele
lebbent lombos ágat?

E folyóba, mit itt látok,
nem vegyülnek könnyek:
metsző széltől a faágak,
nem sóhajtól lengnek.

Ám amott a hegylánc megett,
ahol a nap fölkel,
a szent tájon mind a vizek
telesírva könnyel.

Szélcsöndben az erdők fája
ring álltó helyében,
zokogás a szívet rázza
epekedésében.

Fekete föld mitől ázott?
Nem esővíz érte:
a lesújtott, megalázott
népnek könny az étke.

Kín a szívnek eledele,
bánat a fürdője,
könny-harmattal telis-tele,
gyász az éltetője.

Idegen nap perzsel itten,
lankadoz a lélek,
bágyad a szív, mivel itt nem
búg a könnyes ének.

Hogyha itt is énekelnék
dalát a panasznak,
tán könnyebben híve lennék
ez idegen napnak.


/Ford.: Szedő Dénes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5