Csuka Zoltán: Jóíze van a földnek

Ősz napok szívják bő mellét

a fák csüggedten elejtik lombjukat

idők zamatja illan

cséplőgépek utolsót köhögnek a

műhelyek előtt

a szőlők széttárt öle becsukódik

hegyek csúcsán koszorúkba rebben a tél
pettyezik színesre az eget

torkukból az öröm piros lobogója csattan

és újra meg újra elénk zászlóznak

nagy bizakodásaink