Csuka Zoltán: Nyárvégi dal

Lelkemben már a szent tavaszi dallam

Lassacskán fájó szordinóba hal

…Nem olyan fényes a nyárvégi hajnal,

Nem oly legényes most a régi dal!...

A lábamhoz már néhány levél perdül.

Csak nézem őket, nézem könnyesen.

…S a pillantásom eltéved a kertbül

Keletre, hol a nap kel ékesen.

Hajnal van most is, zsendül már az Élet,

De nem oly forrón, fiatalon, szépen!

Nem fest oly lázas, bujaszínű képet,

Mint még tán tegnap…nem is olyan régen.

Nyár vége van már! Fakulnak a színek.

A földanya magába rejti őket…

Az álmaink is átadjuk a szívnek,

Bús téli estén meg-megjelenőket…

Nyár vége van már! Bandukolok csendben.

A fák, a rétek búcsút intenek.

Lesz még tavasz…feltámadnak a színek

Forróbban, szebben, mint eltűntének!...