2015. június 2., kedd

Csuka Zoltán: Nyár


A hőség úgy nyújtózik át a réten,
Mint lázas ember forró vánkosán,
S bénultan fonva át ellankadt testem,
Fehéren ég az út tüzes porán.

Lángolva, rőten lengenek itt köröttem
S isszák, isszák a fényt a pipacsok
S a margaréták közöttük fehérben
Remegnek, mint sápadt csillagok.

De jó lenne a fényben messze menni!
Úgy hív az álomarcú messzeség!
…S a tüzes úton öntudatlan, csendben,

A lábam félve, lassan tovalép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5