2015. június 11., csütörtök

Csuka Zoltán: Őszelő


Gazdagon s teherrel megrakottan
baktat át a napfény,
ereje sápad,
de sugara a pólusok alá nyúl
s melegzsákot rak
rohanó vértesek zsibbadó vállára.
Fák, házak, hegyek és folyók arcára
dús zamattal csorran a csókja,
sűrű olaja viharokat csendesít,
amelyek mellünk mélyén rohannak,
fájdalmunk láza megenyhül
s tekintetünk büszke vitorlái
megereszkednek.
Lassabban fut a hajó, de ringása mélyebb
s tükörbe, ha nézek ilyenkor,
szemünk mélyült csodakútján
higgadtabb és szebb panorámák
gazdagult képe lombosul,
s ha látjuk is szemünk alján a friss barázdát,
tudjuk, új szépségek s tavaszok
örökvirágai
csírába most indulnak benne.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5