Google+ Followers

2015. június 16., kedd

Csuka Zoltán: Téli éjszaka


Forr a szél a kályha mélyén,
sír, sivít és sistereg,
fenn a kémény furcsa kürtje
az éjnek ad jeleket.

Hóhullámok közt a házunk,
mintha úszna tengeren,
szinte leng a szélviharban
megremegve szüntelen.

Asszonyom pihegve alszik,
túl a nap kis dolgain,
fejlehajtva virrasztok én
s vélem együtt gondjaim.

Fáj, hogy éveim szaladnak,
koldusan s kenyértelen,
s mindhiába tettrevágyás,
gondolkodó gyötrelem,

mindhiába küszködésünk,
minden szent, nagy fájdalom,
sivatagba kiáltott szó
minden elzengett dalom.

Tél üvölt a domb alatt, künn
egyre nő az éjszaka,
mintha évek óta jönne,
s mindörökké tartana.

Télbe hulltunk, éjbe hulltunk,
fészkünk mélyén hallgatunk,
szélbe szórjuk, úgy zokogjuk

minden őrzött szent dalunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5