Nyári viharok dúlják a mezőt,
verik a rétet minden délelőtt.
Útmenti süvölvény jegenyefáknak
hegyére tollas villámok vadásznak.
Az ég dinamit gőzökkel teli,
riadnak a fák forró levelei…
Hirtelen nyár. Buja lomb-csődület.
Csak egy éjszakát éltek a rügyek,
alig volt telet-nyarat békítő
jószagú szélcsönd, ártatlan idő –
s berobbant a zöld lánggal lobogó
évszak: a táj eleven tűzfogó,
s párák repesztik ketté az eget…
Énvelem is valahogy így esett:
tavasz se volt még – s már-már
száradok. –
Kíméljetek meg nyári viharok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése