Lázadj fel végre már, szívem, a türelem
betegség!
Szenvedtél rettenetesen! Lázadj, s
rettenetes légy!
Az irgalmat nem ismerő zsarnokság félve
féljen:
e napon végre porba hullt, soha többé ne
éljen!
Aljas léte s még neve is zuhanjon a
pokolba!
Sokat szidott barátai is jussanak e
sorsra!
A jog s igazság helyreáll, nincs
szégyenfoltja végre
a népnek, tettekben ragyog elméje
bölcsessége.
Mind a szabadság fia, kik zászlójához
sietnek:
rabok ledobják láncukat! A jókból, ím,
sereg lett.
A kormányt átadja a nép kiválasztott
fiaknak,
miközben szörnyű büntetést kapnak tőle a
fattyak.
Az irgalmat nem ismerő zsarnokság hadd
remegjen!
Szétzúzzuk, ki les vakmerőn, hogy
zsarnokunk lehessen!
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése