Google+ Followers

2015. június 11., csütörtök

Janina Degutyté: Északi nyár


Illan a dél szikfűvel, perjevirággal,
míg csak az éjszaka nem közeleg.
Majd a folyóból az este kilábal,
s árnykeze megnyugszik a nyírfa felett.

Visszavereslik a vízen a kányafa lombja,
rozs kévéje fehérlik amott.
Harmatból van az ágyunk, köd lehe fonja
ma este fölénk a selyem takarót.

És ha az érett, fürtös nyári bogyókat
meg nem tartja tovább a kezed,
nyárfa-hajával az éj arcodra lehorgad,
s könnyű ujja lefogja szegény szemedet.


/Ford.: Székely Magda/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5