Google+ Followers

2015. június 11., csütörtök

Vytautas Macernis: Túl komoly voltam mindig


Túl komoly voltam mindig. Csak a mély
Vizek vonzottak, lelkem túl sokat
Volt keserű - belőled s a szeszély
Világból kiábrándultság fakadt.

Nem féltem, ha a Mély ölére volt
(Egykönnyen nem is feledem soha).
De mint akit önmedre visszaont,
Felszínre buktam. És most újra a

Kis semmiségek tetszenek, tudom.
A csillanó szem gyorsan összeszed
Sok széttört üveg-játékkacatot.

Ma megint könnyű kedvvel kacagok,
De ott bent, higgyék el, más nem lehet,
Csak mélység, szomorúság, fájdalom.


/Ford.: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5