2015. június 11., csütörtök

Vytautas Macernis: Ősz van, a vágy virágja rőt


Ősz van. A vágy virágja rőt
Levél-aranylás lett megint.
A nagy búcsúzkodás előtt
A nyár istenhozzádot int.

Ó, gyengéd lazúr égi íven!
Szomorú, te! Isteni Senki:
Te fellelhetetlen a szívben:
Emlék, mely önmagát jelenti.

Most mindennek, ami él vagy nem él,
Végtelen jelentése van.
A termés ideje véget ér.

Lüktetnek a források finoman...
Már csak a vágy virít: a föld
Istenhozzád illata. Szél süvölt.


/Ford.: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5