Google+ Followers

2015. június 5., péntek

Johann Wolfgang Goethe: Szulejka


Én, kit üdvözít szerelmed,
az alkalmat nem szidom:
annak, amit tőled elvett,
szívből örvendek bizony!

És mi szükség lopni vajjon?
Add önként nekem magad:
ha kell, örömest bevallom:
igenis, megloptalak.

Mit szívből adtál te nékem,
lesz dicső hasznodra még:
átadom nyugalmam, éltem
kincsét bízvást, mind tiéd.

Ó, ne játssz! Nem vagy te koldus!
Nem kincs tán a szerelem?
Ha ölellek, nincsen oly dús,
aki versenyez velem.

/Ford.: Kálnoky László/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5