Google+ Followers

2015. június 9., kedd

Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban


Mit ér a tavasz, mit az új világ
őnélküle? Csak még fájóbb az út
most, mikor újra virágba borult,
a domb, föl, hozzá, föl, a réten át!
Mit a tág kép, s hogy suttog minden ág,
s a jázmin, s hogy a gerle újra búg?
S hogy, mint húsz évig, s tavaly, éppenúgy
jöhetne?!...Nem jön! Magas ablakát
hiába nézem, nem nyílik elém,
s lépésenkint igérve a remény
teljesedését, nem int már felém
kendő s kis kéz…Most, édes halottam,
a változatlan, gyönyörű tavaszban,
most érzem csak, mily egyedül maradtam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5