1
A kis barackfa
vállig sem ér.
De már barack van
ága hegyén.
Lábujjra állva
nyújtja feléd.
Mint szűz leányka
behunyt szemét.
Állj csak elébe:
szál derekát
hajtja és lépne-
futna tovább.
Piheg és illeg,
melege van.
Legyez, legyintget
divatosan.
Rázza ruhája
lebke diszét.
Pirulva várja,
hogy megdicsérd.
Folyton azt nézi,
csak őt keresd.
Bálterem néki
még ez a kert.
2
Estém ott töltöm
naponta nála.
Holnap is jöjjön,
súgja utánam.
Fölzizeg lágyan,
ha visszatérek.
Rá még hatással
van a költészet.
Drága barackfám,
veled álmodtam
a zörgő szalmán
a hűs lugasban.
Mesgyénél, kútnál
szét-széttekintve
útnak indultál
hold-ezüst ingben.
Léptél, növelve
halkan a csendet.
Hoztad ölembe
jószagú tested.
Pirulva nézek
feléd azóta.
Nézz te is, kérlek,
félre pirulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése