Te győzz le engem, éjszaka!
Sötétben úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tűnődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények.
A foszladó világ felett
te változó és mégis egy,
szelíd, örök vigasz vagy:
elomlik minden kívüled,
mit lágy erőszakod kivet,
elomlik és kihamvad.
De élsz te, s égve hirdetik
hatalmad csillagképeid,
ez ősi, néma ábrák:
akár az első angyalok,
belőled jöttem és vagyok,
ragadj magadba, járj át!
Feledd a hűtlenségemet,
legyőzhetetlen kényszerek
vezetnek vissza hozzád:
folyam légy, s rajta én a hab,
fogadd be tékozló fiad,
komor, sötét mennyország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése