Z. Tábori Piroska: A jószivű királyfi

Egy királynak három fia volt. Együtt indultak világot látni. Amint mennek, egyszercsak egy nagy hangyabolyhoz érnek. A két idősebbik királyfi széjjel akarta verni a hangyabolyt, minek állja útjukat. De a legfiatalabbik nem engedte.

Mennek tovább, szép kerek tóhoz érnek. A tavon nagy csapat vadkacsa uszkált. A két idősebb királyfi mindjárt vette a parittyáját, hogy néhányat megöljön, jó lesz a húsa vacsorára. De a fiatal királyfi most sem engedte. Morgott a két idősebbik testvér, de hiába. A legkisebb volt a legerősebb, nem mertek verekedést kezdeni vele.

Megint csak mennek, hát egy nagy fából finom, sárga méz csurog. Méhek laktak a fában. Szaladt a két királyfi, hogy rőzsét szedjen, tüzet rakjon, kifüstölje a méheket. De a kis királyfi odaállott a fa elé, nem engedte. Hanem most igazán csaknem megverték bátyjai.

Nemsokára aztán elvarázsolt kastélyhoz értek. Öreg ősz ember őrizte a kastélyt, az mondta meg azt is, hogy hogyan válthatnák meg a varázslattól. Első nap azt mondta, hogy a királylány elszórt a fűben ezer gyöngyszemet, azt kell összeszedni. A két idősebb királyfi mindjárt nekilátott, de bizony egyet sem találtak meg a magas fű között. Hanem a harmadik királyfinak a hálás hangyák egy-kettőre összeszedték a gyöngyöket. Másnap az volt a feladat, hogy a tóból fel kell hozni a királylány belédobott aranykulcsát. A két idősebb csak halászott, de bizony hiába. Hanem a legfiatalabbat a hálás kacsák megsegítették, egyszeribe felhozták néki a kulcsot. Harmadnap azt mondta az öregember, hogy jöjjenek utána, az aranykulccsal kinyitotta az elvarázsolt királylányok szobáját. – No, aki megismeri, hogy melyik közülük a legfiatalabb, azé lesz a kastély, meg a sok kincs! – mondotta. Bizony a királyfiak meg nem ismerték volna, de ahogy ott nézelődnek, berepül a méhkirályné, egyenesen az egyik királylány ajkára. Mert hogy az volt a legfiatalabb és utoljára éppen mézet vacsorázott. Rámutat a legkisebbik királyfi, egyszeribe felébredt a három királylány, a legkisebbet mindjárt feleségül is vette, övé lett a palota meg a sok kincs, hanem mert jószivű volt, adott belőle a bátyjainak is, azok elvették a két idősebb királylányt és azontúl bizony sohasem bántották az állatokat.