2015. július 31., péntek

Jeorjosz Zalokosztasz: Bárány-dermesztő északi szél


Nyögette az éji tetőket
a szél, sűrűn havazott.
Mondd, miféle nagy bajt üzengetsz,
bárány-dermesztő északi szél?

A házban: fájdalom-sújtotta
anya, halál-gyötörte:
görnyed gyermeke bölcsőjére,
szemét tíz napja le se hunyta.

Három gyermekét temette már,
három liliomfehér angyalt,
még ez az egy maradt neki,
most ez is közel a sírhoz.

Sírva nyögdécselt a gyermek,
mintha segítséget kérne,
anyja sírdogált mellette,
mellét verte iszonyodva.

Ó, nyögések, ó, sírások,
lelkem mélyét sebeztétek!
Életem társa e balsorsú asszony,
életem gyermeke a csöpp beteg!

Nyögette háztetőmet
a szél, sűrűn havazott.
Jaj, tudjuk már, mi bajt üzensz,
bárány-dermesztő északi szél!

Az anya meglátja az orvost: és
eszelősen felszökken. Nagy csend.
Lángol lelkének fájdalma.
Szájából így szakad a szó:

"Ó, szörnyű sors ront bennünket!
A gyermek, doktor, a gyermekem!
Csak ő maradt már, többünk sincs...
Mentsd meg, s a lelkem vidd érte!"

Az orvos nem tekintett fel,
ajka soká nem nyílt szóra...
Végül - jaj, vigaszul mondta -:
"Ne félj - így szólt -, még él, még él!"

És úgy tett, mintha pulzusát
tapintaná, fölé hajolt,
És megpróbálta titkolni,
hogy arcán könnycsepp gördül le.

Nyögette házunk padlását
a szél, sűrűn havazott.
Ó, nagy bajt üzentél nekünk,
bárány-dermesztő északi szél!

Anya nem látta még soha
könnyezni sápadt orvosát,
bármi halálos betegen
feküdt az ágyban gyermeke...


/Ford.: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5