A nyári part most árva, elhagyott,
hogy egyszer itt járt, nem
gondolhatod.
Ezer virága kóró lett, haraszt,
hogy újra nyílnak, álltasd csak
magad.
Reménnyel menj a tél elé, hiszen
a végtelenség habokkal üzen,
az egyik jön, a másik elsimul,
a kórók magja bízva szélbe hull.
Pelyhes remények, rajta, szálljatok,
álom-virágot, ezret, bontsatok:
csak olyan legyen, mint az igazi,
fájjon, ha elkezd szirma hullani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése