Ne írj! Fáradt vagyok,
és szeretnék kihunyni:
a szép nyár nélküled
fáklyátlan szerelem.
Ha karom el nem ér, jobb
néki már lehullni:
síron kopog, aki
kopogtat szívemen.
Ne írj!
Ne írj! Legyünk halál,
magunknak is csak emlék.
Kérdezd az Ég Urát, hogy
szeretlek-e.
Hallgatásod mögül
hallani, hogy szeretsz még,
mennyország volna, mely
nem fogad be sose.
Ne írj!
Ne írj! Tudom, ki vagy,
s fáj rád gondolni, bízni:
hangod őrzi a múlt és
gyakran hivogat.
Ne nyújts élő vizet
annak, ki nem tud inni:
drága betűk elém idéznék
arcodat.
Ne írj!
Ne írd a szót, melyet
olvasni nem merek már:
úgy érzem, az ragyog a
mosolyodon át,
hangod abba ölel, a
mit a képzelet vár,
s csókod azzal süti
szivembe parazsát.
Ne írj!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
/Forrás: Az első este,
francia szerelmes versek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése