Tudom: e véres lábnyom
szent lábadtól ered.
De, ó, ki éli át, mondd,
méltón keresztedet?
Tudom: e bíbor zápor
szerelmed gyöngyei.
De ha zörgetsz, ki bátor
a szívét tárni ki?
Tudom: a kínzókamrák
ölén is ott remegsz,
és minden ütleg, vadság
Rád tolja a reteszt.
Tudom: Te a nyomor bús
kordéival vonulsz.
Reményként árva, koldus
sorsok éjén kigyúlsz.
Tudom, hogy ágyad üszkös
romok közé veted,
s minden koporsószöghöz
a deszka a Tied.
Tudom: kékes ajakad
minden halálban ott,
s a keserű poharat
fenékig kiiszod.
Tudom, Uram, hogy járod
e bús ösvényeket...
De mondd, ez távozásod,
vagy már jöveteled?
/Ford.: Szénási Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése