Google+ Followers

2015. november 4., szerda

Jékely Zoltán: Ősz van


Levél, holt falevél földön, padon:
szép gesztenyét rúgunk vagy zsebre tesszük.
Jaj, mennyi szin! Mint a kaméleon,
ezernyi szin közt szinte megbetegszünk.
S már nincs szavunk: muzsika kellene,
hogy megmaradjon ez az ősz-valóság,
valami sirató, álmos zene,
mely búcsúztassa egy-egy nap hajóját
s ne kelljen mindig újrakezdeni
az örök ősznek szóbafoglalását!
Inkább kongassuk bottal esteli
sétákon vén villák fekete rácsát.
S temetők útján, ha már hull a dér,
vagy sétatéren, nagy gyárfák tövében,
szálljunk hintázva, mint a holt levél,
a hold felé, mely hindogál az égen -


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5