Google+ Followers

2015. november 4., szerda

Johannes R. Becher: Szelek vándorai


Egy talajuk van még, ez a kemény föld,
s túl erős őrük mégis a talaj.
Minden águkkal szöknének a széltől,
s kitart szilárdan valamennyi gally.

Orkánban az ágak szilánkra törnek,
s a tenger mélyét szél kavarja, mely
nagy, hullámhegyeket terel,
hogy gyökerükig reszketnek a törzsek.

A kimarjult végtagú alakoknak
csak gyökere, ahol még akarta van.
Egyetlen súly szél, tenger, szürke ég:

érzik a fák, akkor is vonagolnak,
ha a tenger s égbolt újra mozdulatlan.
Szélcsendben is mind menekülne még.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5