Egy talajuk van még, ez a kemény
föld,
s túl erős őrük mégis a talaj.
Minden águkkal szöknének a széltől,
s kitart szilárdan valamennyi gally.
Orkánban az ágak szilánkra törnek,
s a tenger mélyét szél kavarja, mely
nagy, hullámhegyeket terel,
hogy gyökerükig reszketnek a törzsek.
A kimarjult végtagú alakoknak
csak gyökere, ahol még akarta van.
Egyetlen súly szél, tenger, szürke
ég:
érzik a fák, akkor is vonagolnak,
ha a tenger s égbolt újra
mozdulatlan.
Szélcsendben is mind menekülne még.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése