Google+ Followers

2015. november 1., vasárnap

Kiss József: A látások könyvéből


Élet-halálról látásokat láttam,
Vagy csak olvastam ócska skartétákban.

*

Hol a nap nyitja arany kapuját,
Onnan indulnak a nagy kapun át,
Hömpölygő rajban vége-szakadatlan,
Csupa gyermekarc, rajzó tünemény
S a kacagó, siró, búgó morajban
Milliárd év zenéje zeng felém.
Pityergő ajkak, nevető szemek -
Megállj! vagy egyet ölembe veszek.
Majd egyre zordabb lesz az áradat,
Amint a fényből árnyba szökken át,
Hullám hullámmal vadul hajba kap
S ormótlan vihar dübörgi dalát.
Feszült izmokban férfitusa kéje,
Öldöklő szemben egy-egy orgyilok:
Ne lássam, mit rejt a forgatag mélye,
Mert aki látja, kétszer meghal ott!
S az árnyék halkan átenyhül ezüstbe,
E-lül az orkán, ereje fogyott:
Alant lapul meg az alkonyok füstje
S tarlón vezetnek ingatag nyomok.
Elmennek lassan, akiket szerettünk,
Jaj annak, ki végsőnek marad,
Minden fájdalom, amit eltemettünk,
Mégegyszer az ő szívére szakad.

*

De a szinlemez, szemnél érzékenyebb,
Mélyebb látásra tanítja a szemet.

*

Húzódnak lassan húnyó Napnyugatnak
Boton és mankón az életrokkantak.
Árnyéktáncok - vagy annyi sem talán -
Aza időtlenség egyhangu falán.
"Ave Caesar!" zeng daluk a Halálnak,
Amint mentek, ahogy glédába állnak.
"Ave Caesar!" Takarj be éjszaka!
Utunk most térül igazán haza.
Ki végképp elernyedt, végképp elfáradt,
Annak hiába bontanak itt ágyat.
Golkonda kincsei por, hamú, semmi:
Egy érték van csak: pihenni! nem lenni!
Üdv neked Ceasar! ki az ugart szántod,
És a világot nyomortól megváltod."

*

Lezuhan a nap. De már újra támad
Kelet felől a fenséges káprázat.
Harsona reccsen a mindenségen át
És hirdeti az élet diadalát.
Titkok pattannak. Milliárd kicsi far
- Rózsák özöne - neki fohászkodik,
Combocska feszül és öklöcske akar:
Döngetik, rúgják az élet kapuit.
Hurrá! Most betört a sáskasereg!
Uram, teremtőm! Jaj, mennyi gyerek!
Hogy rúgnak, kapálnak, vígan hadonásznak!
Jut vendég bőven minden kicsi háznak,
Szőkék meg barnák, pufókok, lengék,
Hajasok, s kiknek hajuk nem is nőtt még
Garázda banda, falánk, nyűgös, éhes,
Minden porcikájuk édes, beszédes...

*

Ó majd ha már csak puszta hírnév lettem,
Csókoljatok meg egyet én helyettem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5