Google+ Followers

2015. november 1., vasárnap

Veikko Antero Koskenniemi: Esti dal a tenger partján


Követtem sok-sok csillag büszke s bágyadt
fényét – vágytam sok kikötő után –
érzetem, ó, a végnélküli vágyat
s a boldogságot – álmomban csupán.
Szálltam: körül hideg tajtékú tenger,
bolyongtam: rám zúdult a ködcsapat…
Hiába: minden csillag megcsal egyszer,
és egyszer minden tenger kiapad.

Szemem a víz sötét méhébe mélyed,
az árny sörényét rázva rámrivall.
Mit várjak még? – Vezérlő fényt reméljek?
Röpíts vak ár, s te tomboló vihar!
Körül a tenger dördül, sistereg,
küszködik bennem kín és szenvedély –
Ó, csillag, ki a békét ismered,
mikor gyújt már fejem fölé az éj?


/Ford.: Képes Géza/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5