Kemény feje
pompás és kinyalt,
a bajszán régi pödrés kacskaringja s a
száján friss csókok és jó borok zamata.
A homlokát úgy övezi a matt
háttér, mint sötét és tépett glória.
Mellette, mint az öntudat, domborul,
szinte várja, hogy odaborul
az ő híres - de hirtelen fia.
Különös, furcsa fotográfia -
csak nézem tűnő nyár alkonyatán:
te vagy-e apám?
Az erős vállak daliás feketében,
s dacos derűvel él az arc a képen -
de nem ismerem meg benne az apámat!
Az én apám, jaj, megvert, szótlan és fáradt.
(1933)
pompás és kinyalt,
a bajszán régi pödrés kacskaringja s a
száján friss csókok és jó borok zamata.
A homlokát úgy övezi a matt
háttér, mint sötét és tépett glória.
Mellette, mint az öntudat, domborul,
szinte várja, hogy odaborul
az ő híres - de hirtelen fia.
Különös, furcsa fotográfia -
csak nézem tűnő nyár alkonyatán:
te vagy-e apám?
Az erős vállak daliás feketében,
s dacos derűvel él az arc a képen -
de nem ismerem meg benne az apámat!
Az én apám, jaj, megvert, szótlan és fáradt.
(1933)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése