Kiss Jenő: Carmen rustica

Felhő serked, lágy szakáll,
az est barna arcán,
kapu előtt gazda áll
s pödörint a bajszán.

A telegráfdrótokon
fecske villáz csendet,
a füst - távozó rokon -
kék köszöntést lenget.

Egy pók, függő pici ón,
a levegőt méri,
sövény mentén liciom
hajlong, fennebb légi

bogarak nesze kereng,
cserebogár, szunyog -
konc a hold, az éj meg eb:
morgón előkullog.

(1933)