Kiss Jenő: Csak kérni ne...

Csak kérni ne kéne soha,
és elfogadni!
Ha elég volna az enyém,
amennyi annyi!

Ne rakna gémet rám a sors,
miként a kútra!
Mely mindig annak hajt fejet,
ki éppen lehúzza...

Szegénység rossz alázata!
Bús, gyötrő kényszer!
Hol inkább törni volna jobb,
hajolni mért kell?

Mért vagyok tehetetlenebb
gyomnál, féregnél?
Hisz féreg féregtől, aszat
aszattól nem kér,

nem bókol hatalmas előtt,
csak él magára -
csupán az ember kell magát,
jaj, megalázza!

Furcsa, de úgy érzem, míg itt-
ott kérve állok:
a legemberibb emberek
az útonállók.

Ahogy a féreg és a gyom
nem kér, nem koldul,
ők sem hajolnak koncokért
gyáván, bolondul.

Fütyülnek úrra és úri
törvénytevőkre,
s elhajtják ökrét, akinek
túl sok az ökre.

Csak kérni ne kéne soha!
Hej, szívesebben
látnék - búsult szegénylegény -
fejszét kezemben!

Inkább dőlnék dacomra, e
szép fokosomra,
szabadon, büszkén, délcegen,
betyári módra,

csak kérni ne kéne soha!
Hisz kérni annyi,
mint mindent, mindent, mindent,
odaadni!

(1935)